Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történetek

 

Idegen Emlékek

Mióta az eszemet tudom, rémálmok gyötörnek. Talán más már rég elme gyógy intézettbe került volna az én helyemben. Minden este félve alszom el, mert nem tudhatom, hogy most az éj kelős közepén vajon milyen szörnyűség láttán riadok fel. Folyton mást látok, de mindegyiknek ugyan az a vége (Halál). Voltam már Arthur korabeli lovag, Japán szamuráj, sheriff a régi nyugaton, KGB ügynök, Olasz maffia vezértől kezdve minden. De a lényeg, hogy mindenhol öltem és csak szörnyűségeket tettem. Most úgy beszélek, mint aki tényleg megtette ezeket, de néha tényleg úgy érzem, hogy az álmaim sokkal valóságosabbak, mint a jelen s való. Még akkor is, ha ezek csak álmok a képzelet szüleményei. Már legalább 8 pszichológus látott a szüleim még egy médiumhoz is elvittek, de mind ugyan azt mondta a gyereknek túl nagy a fantáziája kevesebb tv kellene néznie. Ma már nem mondok el semmit azt mondtam megszűntek a rémálmaim, de ez hazugság, nem hogy szűnnének egyre valóság hűbbek. Néha jobb mindent magadba fojtani. Lehet, hogy egyre nagyobb lesz az űr a lelkedben, de legalább nem néznek őrültnek. Holnap kezdődik a suli az utolsó évem a gimnáziumban, de azt hogy ezt az évet, hogy vészelem át azt még nem tudom. A legjobb barátom mindig azt mondja, csak sodródni kell az árral és nem lehet baj. De valahogy ő mégis mindig meg találja, még ha nem is keresi. De elég a sajnálkozásból későre jár vissza kéne feküdni és mély álomra hajtani a fejemet. A nap fénysugarai az ablakon beszűrődvén ébredésre késztettek s mégis a szervezettem valahogy nem így gondolta. A hátamra fordultam és a szobám mennyezettjét kezdtem el bámulni próbáltam ki heverni az esti meg rázkódtatásokat, mint mindig minden reggel. Egy óra multán meg untam az önkínzó sanyargatást és feltápászkodtam az ágyról és a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy elvégezem a reggeli teendőimet. Miután végeztem a szekrényem felé ballagtam, hogy valami göncöt magamra kapjak aztán irány reggelizni. Miután magamra kaptam a fekete farmerom és a Linkin Parkos pólóm nagy lendülettel levágódtam az emeletről és a konyha felé fordulva, mint egy zombi úgy estem be az ajtón.  Mikor a hűtőhöz értem ott szemezett velem szemben egy cetli, amin ez állt szép gyöngy betűkel: (Amélia drágám az asztalon hagytam pénzt vegyél, magadnak ebédet estére apád jön, érted elvisz vacsorázni, be akarja mutatni az új barátnőjét. Kérlek, legyél, jó kislány ne csinálj semmi rosszat és légy kedves vele tudod, hogy apádnak ez sokat jelentene. Puszi anya.) Remek egy újabb áldozat fogadjunk, hogy ez is csak egy újabb szilikon baba. Csak azt tudnám, hogy mit eszik, rajtuk hát biztos nem az intelligenciájukkal tudják megfogni a fatert, ha csak az agyukat nem a melleikbe növesztették. Olyan nagy igény lenne az, hogy tudja menyi 1+2. Ilyenkor úgy érzem, inkább csatáznák ezer ninjával mint hogy, eltöltsek egy estét Dr. Szöszivel. Mivel sújthat még az ég? Gyors össze, dobtam egy szendvicset ez volt a specialitásom mióta a szüleim elváltak szinte mirelit kajákon életem. Anya túl sokat dolgozott nem ért rá főzni nem mintha tudna. Apa a nagy világutazó sose tudni hol van. Miután befaltam a szenyát magamra kaptam a Dzsekim és gördeszkával elindultam a legjobb barátomhoz Monához. Mikor 1000rel száguldok, le a dombról mindig megfogalmazódik bennem az a kérdés, hogy miért nem lehetnék, madár nem lennének, többé problémáim csak szabadon szállnék a széllel, amíg a szívem meg nyugvásra nem lel. Monáék háza elé érve valami furcsa érzés kerített hatalmába mintha valaki figyelt volna mikor megfordultam senkit sem láttam mégis úgy éreztem, hogy valaki figyel. De valamiért nem féltem inkább egy meleg ismerős érzés járta át a testem, amitől kirázott a hideg. Mikor éreztem, hogy a térdeim kicsit megrogytak vissza, fordultam a ház felé és egy mosolyt húzván az ajkaimra elindultam a kis ősvényen, ami a csengőhöz vezetett. Mély levegőt vettem majd becsöngettem egy ismerős arc fülig érő mosollyal tárta ki előttem az ajtót.

-          Jó reggelt Mrs. Parker

-          Szia, aranyom. Neked is szép napot gyere be Mona mindjárt kész lesz. Máris szólok neki, hogy megjöttél ülj le addig.

-          Rendben. Köszönöm szépen

Ezzel el, sietett fel az emeletre. Már vagy ezerszer jártam náluk, sőt úgy is lehet mondani, hogy itt éltem le a fél életemet s mégis akár hányszor jövök, mindig ámulatba ejt az a légkör, ami körbe lengi a házat. Én már rég elfelejtettem milyen érzés egy család része lenni bár azt hiszem soha nem is tudtam. De mindig is úgy képzeltem, hogy egy igazi család olyan, mint ők. A gondolataimból egy fájó érzés a combom tájt és egy puszi az arcomon hozott vissza.

-          Neked is jó reggelt Mona

-          Ja, igen reggelt Lia

-          Mond, csak mi lenne, ha le szálnál rólam, mert akkor talán indulhatnánk is, már ha fel tudok kelni, amiben nem, vagyok biztos, mert lehet, hogy eltörted egy két csontom azzal a csontos seggeddel

-          Igen sietni kéne, sok dolgunk van még ma.

-          Hát, ha nem totojáztál volna, annyit már rég ott lennénk

-          Lehet, hogy téged nem érdekel a külsőd, mert apáca leszel, de én még ebben az életben szeretnék be pasizni.

-          Ez erős volt ez fájt mély nyomot hagytál a szívemen

-          Neked olyanod is van

-          Elég a csipkelődésből lányok azt az úton is lehet, de lekésitek a koncertet

-          Igaz is siessünk csonti

-          Na, végre egy jó ötlet Lia nővér

-          Ezek a mai fiatalok

Út közben végig azt firtattuk, hogy milyen izgi végre láthatjuk őket élőben a jegyet már vagy 4 hónapja megvettük szerencsénkre, mert miután meg hirdették, hogy a Paramore itt koncertezik rögtön mindenki el kezdte rendelni a jegyeket és 1 hónap alatt az összes jegy elkelt. Mona szerint biztos a Carefulal kezdenek, de szerintem biztos, hogy a Monsterel . A vita végül is abban maradt, hogy majd úgy is kiderül. Mikor oda értünk azt hittük ennél rosszabb már nem lehet, a tömegnyomor a hoz képest, ami ott volt megritkult fasornak tűnt. Az egész várost lezárták, mert nem lehetett mozdulni az emberektől egy foci meccsen nincs ennyi ember. Na de Monával jól jártam, mert ha a Paramore ról volt szó nincs az, amit meg nem tett volna azért, hogy meg érinthesse őket. Ezért át kapcsolt buldózer módba, és aki csak az útjába állt azt kegyetlenül letámadta kézzel, lábbal irtotta a népet, és ami a legfélelmetesebb volt az a kéjenc kaján mosoly, amit a szájára biggyesztett. Valamiért az volt az érzésem hogy élvezte a dolgot a kis szadista. Na de mindegy is a gyerek ki élte magát és végül is az első sorban kötöttünk ki. Gúnyosan megjegyeztem, hogy jó lenne pankrátornak erre meg fordult és a szemeiben láttam az ölni akarás vágyát azt hittem kicsinál, de szerencsére csak annyit mondott, hogy pofád lapos kezdődik.

Hírtelen ki világosodott a színpad majd Hayley bemutatta a zenekart és aztán el kezdték az első számot, ami végül is a Brick By Boring Brick lett. Még bennem motoszkált a kis ördög hogy beszólok Monának, de mikor megszólalt Hayley valahogy csak rá tudtam figyelni. A koncert végével Monával hátra mentünk, hogy autó grammot szerezünk, mondanom sem kell sorba ki tértek Mona elöl az emberek. Lehet, hogy monokli nélkül akartak haza menni? Mikor végre sorra került és Hayley megkérdezte a nevét mondanom sem kellet egy hang sem jött ki a torkán. Majd végül mikor a nevetéstől megtudtam, szólalni kiböktem, hogy Ramónának hívják. Erre az a majom nem leütött azzal az indokkal, hogy ő is tudja, hogy hívják. Reflexből rá vágtam akkor mi a hóhér ért nem mondtad. Erre az volt a mentsége, hogy ép erőt gyűjtött csak egy kicsit zavarba jött. Na de mindegy Hayley jót nevetett rajtunk és miután megírta az autógrammot Mona kapott egy puszit is. Na, igen most mindenki azt gondolja milyen szerencsés, de azt leszarja mindenki, hogy nekem kell haza cipelni a holt testét, mert fel dobta a pacskert. Nagy nehezen eljutottam vele az állomásig, de az over grand csak 15 perc múlva jött ezért Monát levágtam egy padra én meg elmentem valami folyadékért. Mikor vissza értem egy csapat rosszarcú krapek ott zaklatta Monát,hogy adja oda az összes pénzét, mert ha nem ki csinálják. Szép lassan oda sétáltam majd Monának oda dobtam az üdcsit és a késel hadonászó manus felé fordultam.

-          Na, szóval kis fiam mi kéne, ha volna, és ha volna, sem adnánk?

-          Nocsak de fel, vágták a nyelved te kis kurva

-          Te Lia azt hiszem, ez a Don Quijote sérteget téged

-          Úgy gondolod, hmm. Hát azt hiszem, lehet, van benne valami.

-          Na, jó elég volt belőletek ribancok ide a lóvét

Egy hirtelen mozdulattal gyomron rúgtam majd a kést a kezéből ki vettem és elhajítottam a sínekre. Aztán gyengéden a térdem a fejébe nyomtam majd egy jobb egyenessel ki ütöttem a haverját, akinek azt hiszem, egy ideig pépes kaját kell ennie. A harmadik ipse elő kapott egy csövet a bőr dzsekije alól, ami kb. 40 években ki ment a divatból. Erre a jelenetre akaratlanul is, de ki bukott belőlem, hogy mi vagy te a cukros bácsi vagy a szatír. Erre ordibálva és a csővel hadonászva elindult felém épp készültem, hogy megrúgom erre a cipőm nem lerepült és pont fejbe találta egy pillanatra megállt aztán jött volna tovább de Mona hátulról tökön rúgta csórit.

-          Ezeket jól elintéztük. Kemények vagyunk.

-          Te szinte nem is csináltál semmit csak mereszteted szemed, hogy most mi van, mert még azt sem tudtad, hogy fiú vagy- vagy lány.

-          Na, jól van, többet se segítek te kis hálátlan

-          Hálátlan? Tudod Mona néha legszívesebben csak fognám a fejed és addig verném a falba, míg jól esik, vagy az agyad ki nem esik, már ha van egyáltalán olyanod. 

-          Mit mondtál bocs nem figyeltem. Nézd itt a földalatti.

Komolyan mondom, kész horror ez a csaj előbb utóbb ki csinál a hülyeségeivel. A hazafelé tartó út jól telt Mona a vállamra hajtva a fejét durmolt miközben a nyála a pólómon folydogált. Haza cipeltem aztán bedobtam az ágyára és kapkodva a lábaim elindultam hazafelé. Még Mrs. Parker marasztalt volna vacsorára, de mondtam, hogy az apámmal meg az új szerzeményével vacsorázom. És végül is elengedett. Mikor ki léptem az ajtón megint éreztem azt, amit reggel, de most sem vetetem rá nagy figyelmet, mert késésben voltam. Ezért gyors felpattantam a deszkámra és egy Ferrarit meg szégyenítő gyorsasággal repesztetem hazafelé. Az ajtót úgy ki csaptam, hogy az majdnem ki szakadt a helyéről majd felsiettem az emeletre, és mint valami bűvész olyan gyorsan át öltöztem mikor le értem már apa ott volt.

-          Szia, drágám. Kész vagy?

-          Igen

-          Akkor induljunk

-          Jah

-          Kérlek, őt most ne csináld ki. Nagyon kedves és jó a humora valamint okos is. Azt hiszem ő az igazi. Úgy hogy kérlek légy udvarias.

-          Rendben meg próbálok

-          Na azért tökmag!

-          Apa 2 hónap múlva 18 leszek, úgy gondolom, hogy már nem igen vagyok tökmag.

-          Ha 228 éves leszel te, akkor is az én kis tökmagom leszel.

-          Nem tudlak jobb belátás módra bírni igaz?

-          Nem! Na és izgulsz már? holnap suli!

-          Egy kicsit bár végül is majd csak lesz valahogy olyan nem volt még, hogy nem lett volna.

-          Na és Mona?

-          Hát ő nem igen izgul, úgy húzza a lóbőrt, mint a 21. Teljesen ki fáradt a koncerten!

-          Áh, a koncert tényleg milyen volt?

-          Király

-          Az jó

-          Jah. De a legjobb az volt mikor Mona át gázolt mindenkin, hogy láthassa Hayleyt aztán a végén az autógramm osztásnál pedig meg kukult.

-          Hee hee.

-          Meg érkeztünk

Mosolyt erőltetvén az arcomra ki szállok a Ford Musztáng Shelby Gt. 500 ból. Apa a kocsit át adja a parkolós fiúnak aztán, mint valami lassított felvételes filmben úgy vonaglottunk be. Az éterem közepén egy tánc parkett, aminek az egyik végében egy kisebb zenekar ült azt hiszem Beethoven Hold Fény Szonátája volt, amit épp játszottak. Az egész étterem hangulata rokokó stílusra épült. Minden csili vili és ezt az egészet még pompázta az a hatalmas csillár a táncparkett felett. Egy pingvin ruhás alak keringőzött előttünk és próbált a helyünkre vezetni minket. Az asztalnál már ott volt a nő, de ez most ki vételesen nem volt olyan ki hívó, mint az eddigiek. Apa mint egy talpnyaló egyből oda sietett mikor meg látta majd a nő fel ált és felém sétált majd meg állt előttem a kezét nyújtotta, hogy be mutatkozzon. De én karba fontam a kezem és próbáltam ki fürkészni a szemeiben a reakciót. De csak egy mosolyt kaptam válaszul. Erre én felhúztam a szemöldököm és csak ennyit hallattam magam után mi előtt leültem volna az asztalhoz: Phfff. Majd ők is így tettek.

-          Nos, szóval Amélia már nagyon vártam, hogy meg ismerjelek apád nagyon sokat mesélt már rólad.

-          Valóban hát ezt kétlem. Mi est meglátott elborult az agya jó, hogy itt helybe le nem támadt. Nem hiszem, hogy ha együtt vagytok, akkor rólam diskurálnátok.

-          Pedig igen.

-          Hát ez elég ciki, ha már témátok sincs! Pedig mióta is vagytok együtt 4 hónapja?

-          igen. De ne értsd, félre van, témánk csak érdekel az élete minden része és ahhoz te is hozzá tartozol, sőt apád élete te körülötted forog ezért elengedhetetlen volt, hogy rólad beszéljünk. És amúgy is egy Japán mondás úgy tartja, hogy a szerelemhez nincs szükség szavakra, mert egy pillantásban benne lehet, minden mit szavakkal elmondani sem lehet.

-          Nagyon tömör és összetett mondatokban beszélsz, valamit jól artikulálsz és hangsúlyozol. Ez magas intelligenciára vall. Elsőnek azt hittem, hogy tanár lehetsz. Viszont a ruházatod nem könyv kukacra utal inkább egy modern mégis vissza fogott nő re. Ezért arra gondoltam, hogy talán titkárnő vagy valami irodai munkás lehetsz. A nyakláncod viszont arra utal, hogy nem vagy rossz módú. A következőkre jutottam összességében vagy olyan nő, vagy aki a hozomány, vadász és megszerzi a pasikat és maximum 1 év házasság után elválsz, de a vagyont magaddal viszed vagy gazdag család sarja vagy. A munkád pedig talán újságíró vagy történész lehet. A bőröd színéből és az akcentusból ítélve Kanadai lehetsz.

-          Azt a mindenit tökmag felcsaptál te nyomozónak.

-           Nem csak gondolkodom.

-          Többnyire helyesek a feltételezéseid valóban Kanadai vagyok, valamint gazdag család sarja lennék, de a munka nem talált.

-          Nem. Nos, sebaj, a lényeg úgy is az áldásom adom rátok, de ha átvered a fatert meg talállak.

-          Attól nem kell tartanod

-          Nos hogy ezt így megbeszéltétek, ha nem bánod Lia én most felkérném Sophyt egy táncra

-          persze csak nyugodtan

Amíg apáék keringőztek addig én döntöttem le magamba a bort. Amikor megint elkapott, azaz érzés ami Monáék előtt. Körbenéztem és tőlem 4 asztalnyira egy velem egy idős fiú ült és engem bámult. Alig kaptam levegőt, ahogy azok a gyönyörű kék szemei az enyémbe olvadtak. A levegő izzott közöttünk szinte a majd meg gyulladtam olyan forróság öntötte el a testem. Ezt az idilli pillanatot egy fiú zavarta, meg aki felkért táncolni. Nem akartam udvariatlan lenni ezért elfogadtam, de a szemem egy percre sem vettem le a jó képű idegenről. Miközben keringőztünk ő beszélt hozzám, de én csak azokra a szemekre tudtam gondolni. Mikor már vagy 10 perce legalább táncoltunk az idegen lekért. A hangja olyan simogató volt mély mégis gyengéd. Soha sem felejtem el azt a számot, ami akkor szólt Lara Fabiantól a To Love Again. Egy percre sem tudtam levenni a szemem róla és ő tűrte a tekintetem és viszonozta. Emlékszem mindenki minket nézett de úgy éreztem csak ő és én vagyunk az egész világon akkor abban a pár percben meg állt az idő és azt kívántam hogy a szám soha ne érjen véget. Mikor a zene véget ért nagy nehezen szóra bírtam magam meg kérdeztem a nevét, de válaszul csak egy csókot kaptam mire ki nyitottam a szemem az idegen eltűnt, de azt hiszem a szívemet is magával vitte.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.